(kerületi szakemberek)
Budapest, Dévai utca 10.
1890-ben itt lakott Mór gombkötő. A szemet erősen igénybe vevő munkavégzést elősegíthette a petróleumlámpa fényét felváltó villanyvilágítás megjelenése. Pár évvel később átadták a Budapest-Újpest-Rákospalota villamosvonalat a Lehel utcában. Vajon mi fán terem a gombkötés?
Bővebben:
mesterember, aki szőr-, selyem-, ezüst- és aranyszállal készült fonalakból gombokat készít, sujtásokat, zsinórokat ver, vitézkötéseket fon. A gombkötők a gombokat általában fa alapra kötik, felhányva rá a fonalat vagy sodrást a kívánt minta szerint, majd az így kialakult minta közeit tűvel kivarrják, kitöltik azonos vagy többszínű fonallal, sodrással. A gombkötés általában tűmunka, csak az utóbbi időben terjedt el a horgolt gomb készítése. A sujtásokat, zsinórokat a korábbi századokban ún. nyergen kézzel fonták. A gömbölyű és szögletes zsinórok közepébe pamut belet tettek, és ezt fonták körül selyem-, teveszőr-, arany-, ezüstfonállal. E hosszadalmas és fárasztó munkát a 18. sz.-ban a különféle zsinórverő gépek váltották fel, működtetésük sokáig kézi erővel történt. A vitézkötéseket kézzel fonták, alakították a nyereg szögeire. A komplikált mintát olcsó fonallal felvetették a nyeregre, a fonalvégeket viaszpecséttel, a nyereg oldalán rögzítették. Így az igazi munkadarab készítésekor csak a vonalvezetésre kellett ügyelni, ill. szükség szerint többször utánajárni és kitölteni a minta közeit. A legszebb és legnehezebb volt a pozsonyi vitézkötés, az ún. malomkerék és változatainak kötése. A szövött munkák eredetileg a paszományosok tevékenységi körébe tartoztak, a múlt század második felétől a gombkötők is foglalkoztak készítésével.
A gombkötők legkorábban a Pozsony m.-i Somorján szerveződtek céhbe 1514-ben. A 16. sz.-ból még kettőt, a 17–18. sz.-ból pedig 54 céhet ismerünk. A díszes gombok, vitézkötések a főúri és katonai viselet fontos kellékei voltak, majd később a városi polgári és a falusi paraszti viseletben is egyre általánosabb lett alkalmazásuk. A magyar huszárok zsinóros, díszes ruhája Európa-szerte divatossá vált a lovasságnál a 18. sz.-ban. A mezővárosi paraszti viseletben a 18. sz. végén elterjedt a nadrágok, dolmányok díszítése. A reformkor nemzeti viseletté tette a zsinóros ruhát, amelyet az abszolutizmus idején a nemzeti ellenállás kifejezőjeként hordták. A századfordulótól rohamosan hanyatlott az iparág, amit a gyári termékek mellett a divat változása is nagyban befolyásolt. Csupán kisebb fellendülést ért el a II. világháborút megelőző évek politikai divatját kiszolgálva.